Namármost. Gyakorlat nappal, elmélkedés este : ) Már január van..

Persze nem szociális munka elmélet. Nem szakma töri, nem technika. Hanem amolyan elmélkedés a gyakorlatról.  Elmélkedés, elmélet. De nem annyira a tudásról (fontos tudom, de nem az a hiánypótló. Illetve a sorrend időnként variálandó), sokkal inkább a szívről meg a lélekről. De ha már a szakma töri szóba jött egyébként. Tudom például, hogy sok a történelemben a jó példa. Régi és új példák. Tudjuk, történetek a szociálpolitikából, történetek életutakról, tettekről. Szereplői szakemberek, akik egyébként sima, mezei emberek. Érdemeik miatt szakemberek persze. Érdemeik miatt. Csak hát a sorrend itt is. Mezei emberek, hiszen szívekből, lelkekből, s a fejekből indult ki minden. A szándékból, az akaratból és a tettekből.

Abból, hogy nem féltek a kudarctól (vagy a sikertől?). Hogy nem lamentálgattak rajta, hogy érdemes-e, valójában pedig, hogy meg merik-e.. Átgondolni, s aztán, megtenni. Sok a jó, emberből lett szakember.

Szakemberek, ezért ők tudják már. Tudják, hogy ha túl agyalod, akkor csak agyalsz. És onnan nézve túl bonyolultnak tűnik csinálni. Ha túl politizálod, akkor csak politizáltál egy jót, de ezt hagyjuk is. Ha túl „szakmázod”, az is veszélyes, onnan minden hamar reménytelennek tűnik. Mivel ha már agyalsz is, meg politizálsz is együtt, akkor már tényleg nehéz nekiállni. Én így látom, hogy ők talán így láthatják. 

De, ha csak simán hiszed (itt jött be a szíved meg a lelked), de leginkább, ha „meg mered” is (vagyis: megteszed. Itt már a fejed is beszállt)… Abból azért lehet valami. Annak van értelme… Nem a kifogásolásnak. Ugye, a segítettnek is ezt igyekszünk így-úgy visszajelezni. Nem bántóan, nem kritikusan, hanem igazságféleképpen. Csak mert Te belülről érezve, kívülről nézve pedig: „tudod”.

És velünk mi van? A segítővel? Mi visz előre, egyről a kettőre? A kilátástalanból a kilátásig. A sikertelen helyzettől a sikeresig? Átgondolni, elgondolkodni, átbeszélni, ide leírni, oda leírni, kipuffogni és… és?  És, semmi.

De ha (igen, de?)… ha elkezded megtenni...Ha meg mered hallgatni. Ha és amikor, meg mered hallani. Még meg is mered kérdezni. Végig mered nézni. Mered érezni. Mered félteni. Bemered vallani. Akkor fel is mered hívni. Le is mered írni. Még meg is mered mondani (face to face, eye to eye). El mersz rajta gondolkodni. Meg mered vele beszélni. Így hát, mersz állást foglalni. Ha azt már merted, akkor meg is mered, és meg is tudod védeni. Fel tudtad vállalni.

Tehát mertél bátornak lenni. Bátor voltál inspirálni és inspiráltnak lenni, mivel mertél befele figyelni. Mertél sebezhetőnek lenni, ezért ki mertél lépni, (ki-, és) elé mertél állni.

És a vége a legjobb. A legjobb benne, hogy szerény mertél maradni, mert nem kell neked védekezni. Nem kell vállat veregettetni. (Tudsz te arra várni egy kicsit még. : ) Lsd. később). Anélkül is, már bátor vagy. 

Mert nem gátlástalan vagy, hanem izgulsz. Ezért legyőződ magad. Ha legyőzted magad, már nem sokáig vagy segítendő, mivel motivált lettél. Ha meg van a motiváció, akkor sikeres leszel. Teljesen mindegy mikor, csak maradj motivált, mert ez a recept.

Motiváltként (nagyra)becsülhető vagy. Becsületesként pedig szerethető. Ha szerethető vagy, szeretni fognak. S ha Téged szeretnek, Te is szeretsz. 

Akkor viszont merd elfogadni! Sőt el is várhatod. Várd csak el nyugodtan. Adtál is, kaptál is. Kölcsönhatás van. Várd el, váltsd be, kérd ki magadnak, a sikeredet. Hidd el, így a jó mindenkinek. Minden visszaforog. Ha elégedett vagy, az. Ha elégedetlen, akkor az. Senkinek nem jó, ha szenvedsz csak (a kliensnek garantáltan nem), ezért kötelességed jól lenni.

Meg egyébként, jól is esik.

És most légy oly kedves, merjél már egy jót vigyorogni. Ezek után mi az neked…. Akárki is vagy. Ha segítendő, ha segített. Ha szakember, ha mezei ember. Nem mindig, de most ez teljesen lényegtelen.

Persze, csak szerintem...