Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csomó kliens.

Az a sok kliens annyi rengeteg problémával küzdött, hogy azokat felsorolni sem lehet. Sokszor egy-egy családban annyi probléma volt, mint égen a csillag. Pszichiátriai betegségek, pénzhiány, addikciók, munkanélküliség, kapcsolati problémák. Egyik eredt a másikból. Annyi problémájuk volt, hogy aki csak látta, s megismerte őket, ép ésszel fel sem foghatta, hogyan lehet így életben maradni.

És voltak körülöttük más emberek, akiknek jobban ment a soruk. Sokan lenézték őket, sokan pedig próbáltak nem tudomást venni róluk. Sokan pedig kritizálták őket, úgy tartották, hogy élősködők.

Azért mondták róluk, mert elfogadták a segítséget. Elfogadták, mert ő bennük már nem volt büszkeség, mert már annyi mindent átéltek, hogy tudták, időnként jobb elfogadni. Mert néhányan segítettek nekik. Akik a klienseket kritizálták, a segítőiket is elkezdték, mert nem értették, minek segítenek nekik, ha egyszer mindenkinek meg van a maga baja.

Akik pedig segítettek, egyszer csak észrevették, hogy segíteni milyen jó. Észrevették, hogy nekik is jobb lesz tőle a kedvük, hogy valahogy gazdagodtak. És akkor történt, hogy egy szép napon azok, akiknek segítettek, rájuk mosolyogtak. És őszintén mosolyogtak.

És akkor azok, akik olyan kritikusak voltak, észrevették ezt a nagy mosolygást, és nem értették, hogy mi van. Nem értették, hogy azok a szerencsétlenek mit mosolyognak, amikor nyomorult egy életük van. Ha mosolyognak, abban valami nagyon gyanús. Ettől mondjuk ők nem lettek jobban.

Viszont azok, akik segítettek elkezdték élvezni a mosolyokat és egyre többet akartak belőle. Észrevették, hogy ők is egyre többet mosolyognak, s ilyen már régen volt.  Ezért elálltak hivatásos segítőnek. És akkor ezek a segítők onnan kezdve minden álló nap mentek házról házra, és mindig adtak valamit, vagy valamit konkrétan, vagy csak úgy magukat, és így ment ez sokáig, gyűjtötték a mosolyokat.

És amikor a kliensek megszokták, hogy vannak, akik nem nézik le őket, elkezdték tartani magukat valamire, és már nem is érezték magukat olyan szerencsétlennek, így cserébe egyre többet mosolyogtak. És voltak olyan családok, akiknek a sok mosolygástól olyan jó kedvük lett, hogy azt már maguk se nagyon értették.  És akkor, ha már olyan vidámak lettek, már nem is kellett annyi gyógyszert szedni, és még a munkaügyi központba is elmentek.

És akkor a kritikusok már végképp nem értették, hogy mi van, meg már nagyon kényelmetlen volt nekik, mert nagyon kirekesztve érezték magukat. Úgy érezték, hogy valami rossz tréfa az, ami történik velük. Ezért mindenfélét összehordtak. Megvádolták a klienseket, hogy kihasználják a segítőket, és csak alibiből mennek el a munkaügyi központba, de közben csak az állam pénzére hajtanak, meg mindenre, ami kapható, és ezzel a bugyuta mosolygással csak becsapják a segítőket.

Már csak azt nem értették, hogy a segítők ezt hogy-hogy nem veszik észre?

Akkor megint gyanút fogtak, mert már nagyon belekavarodtak ebbe az egészbe. S akkor eszükbe jutott, hogy a segítők is biztos csak színlelnek. Hogy a nagy segítéssel mindenáron jobb színben akarják feltüntetni magukat, és ezzel ők kiváltságokra utaznak. Szimpátiát és munkát akartak csak csupán, elvégre mindenkinek csak az a fontos. Valójában csak ezt a bájvigyorgást csinálják, semmi mást. Valójában csak álsegítés az amit művelnek, hiszen nem érdekük, hogy a klienseknek jobb legyen, mert akkor ők elvesztenék ezt a klassz munkájukat. Biztosan ők is csak kihasználják az államot és valójában a klienseket is.

És akkor ettől a felismeréstől a kritikusok is végre kezdtek jobban lenni.  És akkor odamentek nagy jó kedvükben a kliensekhez is, meg a segítőkhöz is és mindezt jól megmondták nekik.  És akkor várták, hogy mi történik.

De nem történt semmi. És akkor még erősebben mondták a magukét, de még mindig semmi. Ezért kezdtek ismét dühbe jönni.

És akkor egyszer csak a kliensek megrémültek, hogy megint rosszul bánnak velük, pedig már kezdték megszokni, hogy mégiscsak emberek.

De akkor történt valami.

A segítők a dühöngő kritikusokra mosolyogtak. Ami azért volt nagyon meglepő, mert ez egyáltalán nem szerepelt a munkaköri leírásukban.

Csak azért mosolyogtak, mert abszolút nem érdekelték őket a vádak. Egész egyszerűen hidegen hagyták őket.

Tudták, ennél sokkal rosszabb is történhetne velük. Például a pszichitáriai betegségek, a pénzhiány, addikciók, munkanélküliség, a kapcsolati problémák.

Mert ők ezt már a kliensektől megtanulták. Hogy az a minimum, ha a kliensek tudnak, nekik is illik tudni.

Mosolyogni.