Minden nézőpont, szempont kérdése. És nagy hír, mindenkinek meg vannak a maga szempontjai.

Gyalogoltam ma oda-vissza, mert sztrájk van. Közben gondolkodtam. Családokon, helyzeteken.

Egyik ilyen előfordult helyzetben a téma a magántanulóság volt. Kamasz fiú, aki utál iskolába járni, ezért úgy dönt, ha már ennyire rossz, mért is erőltetné. Oka -ahogy elmondja végre nagy nehezen, sokadik találkozásra-, hogy eléggé húzós az osztálya, egymást bántalmazó, vagy legalábbis a bántalmazás esélyét lebegtetve, állhatatosan egrecíroztató osztálytársak, helyzetet nem kezelő pedagógusok. Vannak cigány osztálytársak, de a nem cigányok is nagyon „furcsák”. A cigányoktól nem azért fél, mert cigányok, hanem mert más az elintézési módszerük. Csak csettintenek egyet és ott a fél család. Ezért nem oké nekik visszaszólni. Szóval a srác, saját anamnézis szerint, kicsit érzékenyebb az átlagosnál, ennek láthatóak a jelei. Ennek ellenére, vagy épp emiatt az érvei állnak a lábukon. Már hiányzik 4-5 hónapja a suliból, vagyis szinte nem volt még bent az adott tanévben.

Mondjuk úgy, hogy sztrájkol? Na jó, mondjuk úgy.

Ő így sztrájkol. Ha ilyen ez az iskola, ő nem megy be. Vállalja a következményeket.

Magántanulóságát támogató levelet kellene írnom, ez hozzám a szempilla rebegtetős kérés. Sztrájkját, kiskapuzását támogatót.

Meg fogom írni? Meg fogom írni. Meg fogom, mert már hiányzik 5 hónapja, mert  túl későn derült ki, mert már nem tudna visszailleszkedni, hiperérzékenysége miatt nem kész rá, nem is kéne erőltetni. Mert érthetőek a szempontjai, hiába sántít az elintézési mód, de ha akarom, meg tudom érteni. Meg fogom, mert egy sztrájkoló sarokba szorított.

Megírom -hiába a magántanulóságot nem pont erre találták ki, mégis csak valahogy helytállónak tűnik-, de persze bizonyos feltételeket támasztva mellé. Például, hogy azért megpróbál nézni másik iskolát. Csak hát az év közepén hova fogják átvenni? Hogy a szülei ellenőrzik majd hogy otthon tanul, hogy jövőre biztosan folytatja majd rendesen, bejárósan valahol stb.. Magyarul azért próbálkozok, lássa csak, azért egy sztrájk sem elég mindenhez. Igen is, én is erős vagyok. Bár, lássuk be, inkább olyan kis aranyos, hisz régen tudjuk, ő győzött. Vagyis nem ő, hanem a sztrájkja, meg a szempontjai. Aminek szerinte biztosan, szerintem meg talán, jó oka volt.

Viszont, ha ő sztrájkolhat, miért ne sztrájkolhatna más is? Ha a következő sztrájkoló előtt lesz példa arra, hogy le lehet állni, hogy ideig-óráig simán le lehet parkolni. Értjük. A végén úgy is megértik majd, sőt lesz még majd buksi-simi is. És tényleg.

Ha jön egy következő magántanulóságot saját magának kérő, azt jó ötletként, megoldásként kitaláló, hát neki is meg lesznek a maga szempontjai. A meggyőző érvei.

Indulhat az újabb sztrájk. Hiába sántít esetleg, meg fogjuk érteni majd azt is. Mert őt majd meg lehet érteni, a többiekkel akkor meg majd épp nem foglalkozunk.